|
FIGYELEM, MOLNÁR V. JÓZSEF ELŐADÁSA ELMARAD!
hadak-utja 2009.01.09. 17:15
 Molnár V. József néprajzkutató február 14-re tervezett előadása elmarad, a Tanárúr egyéb elfolgaltásga miatt! A kellemetlenségért elnézést kérünk!
Az előadás címe: "Farsang ördögei" ("Kerek istenfája..." előadássorozat V. része).
Időpont: 2009. február 14. (szombat), 17 óra.
Helyszín: Evangélikus Templom.
A belépés díjtalan, szeretettel várjuk!
"Vízkereszt napjától hamvazószerdáig tartó váltakozó hosszúságú időszak maga a farsang. A vízkeresztet követő első hétfőnek „regélő hétfő' a hajdani neve. Megjelölése bizonyosan magába foglalta a nagy ivás, lakomázás, áldomás értelmét, de ezen túlmenően valószínűleg utal a szerencsés évkezdésre, a termékenységet, boldogságot biztosító jókívánságokra is, akárcsak a nyugatmagyarországi regölés. A vízkeresztet követő vasárnapok az Érdy-kódex szerint: „első menyegzős, másod menyegzős, harmad menyegzős vasárnap”, meg a többi, vagyis amikor az egyház nem tiltja az esküvőket. A szószékről ilyenkor hirdette ki a pap a házasulandókat. A lakodalmak, a háromnapos vigadalom és rítusrend általában hétfőn vagy szerdán kezdődött. A régiségben a legtöbb lakodalmat farsang végén tartották. Valamikor a szombat estétől húshagyókedd éjfélig tartó időszakot nevezték „farsang farká"-nak, a hét hátralévő részének „csonkahét" volt a neve. Húshagyót néhol „sonkahagyó"-nak is mondták, a hamvazószerda vidékenként kapott más-más titulust: pl. „hamvas böjtfő', „böjtfakadó”, de csak a „száraz" és „fogöblítő szerda" népi eredetű. Csütörtöknek pedig „csonka, zabáló, torkos, dobzódó" a neve, mert akkor felfüggesztették a böjtöt, hogy a farsangi maradék elfogyjon. A farsang farkát előző „kövér csütörtök" sonka- és kocsonyafőző, meg száraztészta-sütő nap volt, de estefelé már látogatónap is. Éjféltől szombat estig szünetet tartottak, akkor azonban megkezdődött a farsangozás; annak a palack bornak a kiadásával, amelyet az elmúlt évi avatáskor a legények a kocsma földjébe ástak. Ettől kezdve hamvazóig evés, ivás, móka, alakoskodás, tánc következett. Tobzódás mindabban, ami „zsírossá” teszi az ember testét, lelkét. Az általános farsangi lakomázásnak fajtái voltak vasárnap vagy kedden a „kanivók", csütörtökön pedig az „asszonyok ivója”. Amazt a gazdák, emezt pedig az asszonyok tartották a kocsmában. Mindkettő példája a falusi nép közt bizonyos termésvarázsló alkalmakkor és jeles napokon még ma is élő, nemek szerint elkülönülő férfias vagy asszonyos szokásoknak. Gonoszűző; tisztulatot adó, termésvarázsló a farsang farkának mindén szokása. Ilyen a zajos kongózás, hajnalozás, az állakodalom, a hamis bíróság, a tréfás temetés, amely a falu bűneinek eltemetésével együtt a tél „elhantolása" is; de ilyen a turizás, sardózás, a turka, a busó és kuka (dőre) járás is. Régen ide tartozott a legény és lányavatás kemény próbája is; de a fiatalasszonyok és lányok életvesszővel való megütögetése és az állatok „zabáltatása” körülfüstölése csakúgy. A hajdan volt farsangokon „elszabadult a pokol”, a régi törvényt szüntették meg, hogy a negyvenhat napos penitencia majd az újat hozhassa." (Molnár V. József)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
